BabelBaby

Nagyon szeretek itthon lenni Samuellel, de hiányzik az ovi is, be szoktam járni megnézni a kolléganőimet és a “gyerekeimet”. A nagycsoportosaimat rendre minden évben meg/elsiratom. Jó érzés amikor összefutok velük a sétáló utcán és évekkel később is megismernek, megölelnek.

Ma már szinte minden oviban van angol tanítás, hol több hol kevesebb óraszámban. Tanítást írtam, de persze az én feladatom inkább az, hogy játszva megszerettessem velük a nyelvet, hogy amikor majd iskolába mennek, ne legyen nekik idegen és ijesztő a dolog. Próbálom kihozni belőlük a legtöbbet rengeteg játékkal, dallal, szituációs feladattal, s bizony sok ex-anyuka megállít az utcán, hogy a gyereke többet tudott angolul az oviban mint most a másodikban vagy harmadikban.

Két éve volt egy különlegesen tehetséges csoportom, ez annak is köszönhető, hogy kevesebben voltak a szokásosnál és négy éven át “vittem” őket, ebből kettőben minden nap. A nagycsoportos évzárójukon előadták a Hófehérkét angolul, hatalmas sikerrel. (akit érdekel annak el tudom küldeni a szövegkönyvet emailben.)

Az órák negyvenöt percesek, ez a kicsikkel kicsit sok, a nagyokkal pont elég.

sírunk a picikkel

“Ismétlés a tudás atyja”.- Ez főleg a nyelvtanulásra igaz, és a gyerekeknél pedig méginkább.

Sok másik oviban ott rontják el, hogy nem ismételnek eleget. Kb 8 éve, még az akkori nyelviskolából ahol dolgoztam kiküldtek egy másik óvodába pár hétre. Ott heti egyszer volt csak angol, és szigorúan azt kérték, hogy “haladjak a tanrenddel”…ősszel pl tanítsam a szürettel, Halloween-nel kapcsolatos szavakat, télen a karácsonyi dalokat (meg maximum a színeket és az állatokat) és ne mindig ugyan azokat a dalokat énekeljék a gyerekek!!

Ez az egyik legnagyobb hiba, hisz így soha semmi nem maradt meg a gyerekek fejében, nyáron már rég nem emlékeztek a téli dolgokra és vice versa…. no meg persze a heti egy alkalom amúgy is túl kevés volt.

A mostani ovimban van egy kb 40-45 dalos, 10-12 könyves fix repertoárom, amit minden héten  ismételünk a 3 napra szétosztva, és amellé simán beszúrom a szokásos Jingle Bells-t is decemberben. Viszont így az év végén a nagycsoportosaim már tudják szinte az összes dalt, számolnak minimum 20ig, tudják a hétköznapokat és a hónapokat, az időjárást, a testrészeiket, meg tudják mondani, hogy van-e fiú vagy lány testvérük, hány évesek és éppen milyen ruha van rajtuk. Megértik ha azt kérem nyissák ki az ajtót, vegyék elő a piros ceruzájukat, vagy menjenek kezet mosni mert tízórai jön, és egyenként elmondják nekem, hogy éppen mit esznek-isznak.

Ma már elég sok anyagom van, de persze aki tanít az tudja, hogy szinte minden órára készülni kell, van, hogy az utolsó pillanatban indulás előtt jut eszembe valami új ötlet, és a buszon színezem a Halloween tököt, vagy vágom a pöttyös T-shirt-öt. Viszont minden percét megéri amikor beérek és a gyerekek újjonganak, hogy hejjj! de jó, ma angolozunk!!

farsang

ps: és persze gyerekekkel dolgozni az egyik leg-anti-depresszivebb dolog!! amikor odajön egy 4 éves és megkérdezi, “Come si dice spiderman in inglese?” – hogy mondják a spiderman-t angolul???

ehez hasonló beszólásokból külön blogot lehetne írni  <3 <3

Elég szépen elmaradtam az írással…..ez annak is köszönhető, hogy mostanában szinte mindig a kertben vagyunk, így aztán este az írás helyett a házimunkát kell bepótolnom….

Végre itt a jó idő, és ezt ki is használjuk, Samuel is imád a szabadban lenni, ismerkedik a természettel. Evett már füvet,homokot… 🙂 , fogott katicát, hangyát, gyíkot, simogatott nyuszit, kecskét és etetett répával egy lovat, ami persze otthon nem nagy kunszt,de itt Reggioban elég ritkán látni háziállatokat, a macskán és kutyán kívül. A kertszomszédunknak – akit a férjem gyerekkora óta ismer és gyakran bejárunk hozzá- egész állatkertje van, mindenféle fajta, formájú, nagyságú nyuluk, kecskék, tyúkok, kacsák, két hatalmas tehén és persze Samu nagy szerelme a lovacska, akinek az istállója pont a kerítésünk mellett van, és akit egyfolytában le cow-zik….

Elég ha mondom neki, hogy megyünk a kertbe megnézni a lovacskát, már dob is el mindent és hozza a cipőjét, és mondja, hogy cow, cow. A tehénnek is azt mondja, és igazából arra mondta először, de valószínű könnyebb neki kimondania mint azt, hogy horse, cavallo vagy lovacska. Persze taníthatnám neki azt is, hogy ló,de az valahogy nem jön a számra… miért ne komplikáljam a már amúgyis bábeli szókincsét.

Pár hete egy új angol szóval is próbálkozik,a camel-t ismételgeti (puputeve), nem, az nincs a szomszédnak, csak az egyik meséskönyvben… 🙂

Egyre több mindent megért, és úgy tűnik, hogy már meg tudja különböztetni a nyelveket!! Történt párszor, hogy próbáltam elaltatni és az ágyban épp magyarul beszéltem hozzá, vagy angolul olvastunk egy könyvet, és az ajtóban csendben megjelent apa. Hogy ne zavarjam meg, ugyan abban a hangtónusban mindvégig felé fordulva, de olaszul mondtam valamit, hogy pl “te csak menj vacsorázni, mindjárt elalszik és jövök én is”,de azonnal észrevette, hogy nem hozzá beszélek, és pattant fel, hogy hol van az apja. Mit nem adnék, hogy láthassam mi is jár a kicsi fejében!!

Egy hete, hogy végre teljesen önállóan megy, megáll, megfordul, felvesz dolgokat a földről és sétál tovább. Rájött, hogy nem nagy dolog ez a menés, és azóta meg sem akar állni, vannak olyan Forest Gumpos napjaink, amikor órákon keresztül rója a köröket a lakásban.

Így mostmár a kertben is kicsit szabadabban mozog, habár az egyenetlen földön azért még nem zökkenő mentes…