Jövő héten 3 éves lesz Samuel, egy kis összefoglaló és szösszenetek jönnek.
A legerősebb nyelve kétségtelenül a magyar. Folyamatosan beszéli, rengeteget kérdez, be nem áll a kis szája. 🙂 Az olasz viszont lehagyta az angolt, amióta heti 3 délelőtt jár oviba, hihetetlen gyorsasággal kezdi behozni a lemaradását. Még mindig sok minden van amit nem tud, gyakran van olyan, hogy szólok neki, “Samuel mond meg Apának, hogy……………”,”ok mamma”, és erre visszafordul, hogy “de nem tudom, hogy kell”. Akkor segítek neki, megmondom én olaszul, Ő pedig megismétli.
Februárban voltak nálunk egy pár napig barátok Angliából. Nagyon vártam, hogy végre élesben is kipróbálhassuk az angol tudását, egyenlőre az a heti pár óra a Keresztanyjával, aminek nagy részében amúgy is inkább csak hallgat mint beszél, nem volt túl sok. Nos, elég furcsa volt a reakciója. Az első pár napban meg sem szólalt! Egyszerűn nem akart beszélni. Csak nevetett, mutogatott és bohóckodott. Tudta, hogy se magyarul se olaszul nem értenek, így nem is próbálkozott, de nem akart megszólalni angolul! Még az olyan egyszerű kérdésre sem válaszolt, hogy pl. Milyen színű az alma?
Értett Ő mindent, ha mondták neki, hogy: vedd ki a tejet a hűtőből vagy nyisd ki légyszives az ajtót megcsinálta, de nem beszélt hozzájuk rendesen, csak furán nevetgélt, játszott. Aztán egyik este kimentünk pizzázni, ahova jött Barbara is,( a Keresztanyja,) és akkor bekattant neki valami. 🙂 Onnantól kezdve elkezdett velük folyamatosan beszélni….még egy napig….mert utána hazamentek…. 🙁
Elég érdekes élmény volt. Azóta egyre többet akar velem is angolul komunikálni, sőt hozza a könyveket, hogy tanulni akar, úgy ahogy a diákjaimmal csinálom.
beszólásai /szószerkesztései:
Csokit kapott az egyik olasz nagynénitől. Amikor kap valamit, rögtön mondom neki,(magyarul) hogy “Mit kell mondani?” miután Ő mondja azonnal,hogy “Grazie.” Pár órával később mikor indultunk haza, szóltam neki, hogy “Samu köszönd meg mégegyszer a csokoládét”, mire Ő, “Ciao per il cioccolato”. A köszönd-öt köszönésnek vette.
Ugyan ez a nagynéni ment haza Észak-Olaszországba vonattal,búcsúzkodás a nagy családtól,
Samu mellettem, és ismétli amit mondok:
én: Buon viaggio. (Jó utat.) Samu: Buon viaggio.
én:Torna presto! (Gyere vissza hamar.) Samu:Torna presto!
én:Saluta tutti! (üdvözölj mindenkit) Samu hátrafordul a többiek felé és elkiáltja magát: Ciao a tutti(sziasztok) és elindul kifele.
Köztudott, hogy imádja az állatokat. Magyarul és angolul már rég tudja szinte az összes ismertebb állat nevét a dromedártól a szurikátáig. Kapott új állatfigurákat az egyik nap amik közt volt egy rozmár és egy mosómedve. Egyiket sem tudtuk olaszul. Mondtam neki, hogy kérdezze meg Apától, hogy hívják őket. A lustaság kifogott rajta és azt mondta, „Anya én tudom, ez (a mosómedve) “una raccoona” ez meg ( a rozmár) “un rozmáro”. Na ez most úgy jött, hogy tudja hogy az olaszban a szavak mindig magánhangzóra végződnek, a nőneműek legtöbbször a-ra a hímneműek pedig o-ra. Sok állat olaszul hasonlít vagy valamelyik magyar vagy angol szóra,csak épp magánhangzóra végződik; polip-polipo, giraffe-giraffa, hippopotamus-hippopotamo, krokodil-coccodrillo, gepárd-ghepardo. A mosómedve már magyarul is magángangzóra végződik, így ennek az angol megfelelőjéből a raccoon-ból készítette az olasz verziót. Közben kiderítettük, hogy olaszul procione a mosómedve és tricheco a rozmár.
Amit nagyon szeretek és már többször eljátszott: “Samuel, mindjárt ebédelünk, menjünk kezet mosni.” “Már megmostam.” “Mikor??!” “Akkor!”
