Ennek a következő bejegyzésnek arról kellett volna szólnia, hogy Samu két új szót tud, (angolul a változatosság kedvéért..:) ) go és sky. Vannak végre magyar meséskönyveink és CD-ink, köszönet anyukámnak és a nagynénémnek akik itt voltak egy hétig, és így a magyart is elég intenzíven hallotta, viszont egyenlőre nem akar hallani róluk. Leülünk olvasni, elkezdem a magyar mesét, fél perc után feláll és hozza az angol meséskönyveket, leül és azt akár 15 percig is hallgatja…. Talán nagyon hozzászokott, hogy születése óta csak angolul olvastam neki.
Megtörtént azonban sajnos az első balesetünk….
Kedden délután sétáltunk egy játékboltban amikor hirtelen Samu megbotlott egy kisbicikli pótkeretében és ráesett egy másiknak a kerekére. Felcsattant rendesen a szája, sírt nagyon, összevérezte a fél üzletet. Vettünk neki gyorsan egy fagyit hűteni, amit elnyalogatott és meg is nyugodott. Kívül láttam egy kis vágást a száján, de belülre nem nagyon tudtam nézni. Aztán hazafele az autóban elaludt és akkor belenéztem végre a szájába és láttam, hogy elég nagy a baj, két helyen is szétnyílt belül az ínye.
Bevittük a kórház elsősegély osztályára, amiről ugye az ember mindig csupa jót hall…
Rengeteg ember, az egyik a térdére szorítja a jeges zacskót, a másik a lábfejére, a harmadik a fejére, idős bácsi hordágyon fekszik, a többiről meg nem tudni mi baja, gondja.
Meglátják a karomban a csurom véres alvó gyereket és azonnal behívnak az “üvegfülkébe”, ahol felveszik az adatainkat és a baleset körülményeit. Onnan beengednek a váróba ahol újra jeges zacsis emberkék és más fájdalomtól torzult arcok üllnek. Két perc sem telik bele és soron kívül behívnak minket. Samuel még mindig alszik, így legalább az orvos nyugodtan bele tud nézni a szájába, és sajnos közli, hogy ébresszem fel, mert ezt bizony 2 öltéssel össze kell varrni!
Felébresztem szegényemet aki az orvos és ápolónő láttán rögtön sírásba kezd, lefektetjük az ágyra, én fogom a lábait, a férjem a karjait, az ápolónő a fejét és az orvos elkezdi varrni a 14 hónapos kisfiam száját belül csak úgy minden érzéstelenítő nélkül. Tudom én, hogy ilyen kicsinek jobb nem beadni,de akkor is….)
Megvan az első varrat,az orvos elköti, amikor kivágódik mögöttünk az ajtó és hatalmas ordítozások kíséretében behoznak egy (mint később megtudtuk, megkéselt) életveszélyes állapotban lévő férfit.
Nincs más szabad műtő, gyorsan egy paravánnal elválasztanak minket, viszont szükség van az orvosra és az ápolónőre is…. Az ápolónő odafut bekötni az infúziót, én csak a felét értem annak amit kiabálnak, engem annak idején George Clooney se magyarul se angolul nem kötött le, hogy mit ordítozik a Vészhelyzetben, de annyit kivettem, hogy egy hajszálon lebeg az élete…az orvos hezitál, ő is odafut, közben próbálja túlkiabálni Samut, aztán visszajön befejzni a második öltést, ápolónő nincs, Samu ordítva forgatja a fejét, Francesco rászól, hogy így inkább hagyja, visszafut az ápolónő, lefogja újra Samuel fejét és az orvos gyorsan befejezi a varrást miközben kiabál át a paravánon, hogy mit csináljanak a megkéselt férfival. Aztán gyorsan kitessékelnek minket, hogy várjunk odakint, kilógnak a madzagok Samukám szájából, próbálom megnyugtatni és reménykedem, hogy már nem fáj neki és jól összevarrta.
Több mint fél óra múlva aztán a férfi túl van az életveszélyen és az orvos behívja Francescot. Azt mondja minden rendben van, a varrás majd magától felszívódik, igen, annak a majd egy centis zsinórnak úgy kell kilógnia, nem, nem valószínű, hogy kihúzza de azért figyelni kell, és 5 nap antibiotikum, hogy el ne fertődjön,ma este kell kezdeni, viszontlátásra.
Keresem a neten, hogy hol is van éjjel-nappali gyógyszertár,persze nincs az ami fel van írva, de adnak helyette egy teljesenugyanolyat, este 10 mire hazaérünk, Samu már éhes, fáradt, még egy gyors zuhany és már alszik is, ma este köztünk a nagyágyban, mi meg csak nézzük, hogy mit nem adnánk ha ilyen helyzetben átvállalhatnánk a fájdalmait… persze lehetett volna rosszabb is, de ezt sem kívánom senkinek….
Másnap délután elvisszük a gyerekorvosunkhoz is megnézetni, mert én még látok egy darabka ínyt lefegni, de megnyugtat, hogy a szájban hamar gyógyul a seb, öblögessem neki bikarbonátos vízzel.
A délutáni szopizás alatt kiesnek a varrások, és megint ott a szétnyílt seb a szájában…..már nem olyan csúnya mint volt, de azért még ilyesztő, viszont látszólag Samut már nem zavarja, eszik, játszik mint korábban.
És mosolyog mint mindig! És vasárnap megyünk haza 6 hétre!!!! Már nagyon várjuk!
ps: És éssel nem kezdünk mondatot!! 🙂
ps2: és köszönet az elsősegélyen dolgozóknak, ők minden tőlük telhetőt megtettek és bizony egy percig sem unatkoznak!!!
