Samu, lanciamo lo spider dalla csúszda! -és ezt nem én, hanem az apja mondta!! 🙂
Egy év kihagyás után általában jön a ”Hol is kezdjem”…. hát akkor inkább vágjunk a közepébe…
Október óta én is újra dolgozom az óvodában, igaz csak heti két délelőtt, és egy-egy órát 3 -4 délután itthon. Samuel jön velem az oviba, ami egyben bölcsi is, pár hét alatt beszokott, habár sokan szkeptikusak voltak mondván hogyha csak heti kétszer jár, nem fogja megszokni.
Engem nem lát, mert a három ovis csoportom az emeleten van, amikor pedig a bölcsisekkel van foglalkozásom, akkor Samut átviszik egy másik csoportba.
Azt mondják ahoz, hogy egy nyelvet rendesen megtanuljon egy gyerek, a nap minimum 30%ában kell hallania/használnia. Én éppen ezért nem viszem többet bölcsibe a heti 2 alkalomnál, és a következő pár évben az oviba is max heti 3szor fogom csak küldeni. ( Itt nem kötelező.)
Ha minden délelőtt vinném, nagyon nehéz lenne megoldani ezt a 30%ot…. Így viszont nagyjából sikerül, nálunk kb 33% a magyar, 33 az angol és 33 az olasz. A maradék 1 pedig a dialektus. 🙂 Persze ez nincs mindig így, ha pl Apa túlórázik és később jön haza, akkor az olasz kicsit háttérbe szorul, ha pedig nagy családi összejövetel van, akkor a dialektus is egy kicsit több, az angol az ami kiesik, és a magyart helyezem előnybe. Nálunk nincs ebből harag, én a nagymama előtt is magyarul vagy angolul beszélek Samuhoz, értékelik és büszkék is rá, hogy már mind három nyelvet használja.
Samuel áprilisban volt 2 éves, egyenlőre a domináns nyelve a magyar, már szinte mindent megért és válaszol is rövid mondatokkal, szószerkezetekkel. Már jó pár hónapja beszél, de igazán egy pár hete kezdett el folyamatosan, mondatokat gyártani.
Szinte süt a lelkesedése, olyan ez mint amikor megtanul az ember biciklizni és minden nap kicsit gyorsabban és biztosabban teker, érezve, hogy nem nagy dolog ez. Próbál minél több szót beletenni egy-egy mondatába, és van hogy megállás nélkül mondaná a dolgokat. Kezdi érteni a ragozást (erről majd később) és a toldalékok használatát, kicsit meg is nyomja a végén, hogy pl, én: “Mivel megyünk az oviba?” Samu: “AutóVAL.” “Mivel esszük a levest?” “KanálLAL.” De van olyan is, hogy, én: ”Mivel szeretnél ma aludni?” Samu: ” Monkeyval.”
Egyik nap sétáltunk, és egy közeli üzletből kijött egy férfi, mire Samu azt mondja, “Mamma a bácsi kijött a boltba.” Ehez hasonló bakijai még rengeteg van, de szerintem az elején ezzel még az egynyelvű gyerekek is hibáznak.
Az olaszban és ugye az angolban is a szavak elé tesszük az elöljárószavakat amiket magyarban toldalékoknak hivunk. Nem mondom, hogy az olasz könnyű, de könnyebb, az angol pedig a magyarhoz képest nagyon egyszerű. (a toldalékokról van szó! 🙂 ) Csak egy pár, hogy bizonyítsam, nem könnyű a magyar!: –ban, -ben; -ba, -be; -ra, -re; -ról, -ről; -tól, -től; -ból, -ből; -nál, -nél; -va, -ve; -vá, -vé; -val, -vel; -nak, -nek; -an, -en; -ság, -ság;, -ás, -és; -ózik, -őzik; -ódik, -ődik; -ka, -ke; -cska, -cske; -ja, -je; -a, stb… Ugye? Ugye?
“Mit kérsz?” “Vizet.” Erre pár hónappal ezelőtt még csak víz volt a válasz. A tárgyesetet a magyarban “t” viszonyraggal fejezzük ki, ami sem az angolban sem az olaszban nincsen. Tehát pl.: Ez egy alma.- Kérek egy almát. Olaszul Questo é una mela.- Voglio/vorrei una mela. A Mela ami az alma nem változik. Angolul ugyan ez. This is an apple.- I’d like/want an apple. Az apple itt sem változik. ( Csak megjegyzem, hogy a calabriai dialektusban az alma, ”puma”…nem sok köze van a mela-hoz….) Itt is volt már olyan, hogy: Mamma, kérek egy applet.
Hozzám egyenlőre csak magyarul vagy ritkábban angolul (erről is majd később) beszél. Kezdetben magyarul beszélt az apjához is, vagy angolul vagy keverve pár olasz szóval amit éppen tudott. Pár hete azonban próbál mindent olaszul elmondani neki, és ha nem sikerül akkor felém fordul és várja, hogy én mondjam el neki olaszul, ezután általában Apa megismétli amit én mondtam kérdés formájában és Samu vagy szintén visszaismétli, vagy csak heves sí,sí-vel válaszol.
Az oviban szintén sokat beszél és ismétel olaszul, minden étkezés előtt elénekelnek egy rövid gyerekeknek szóló köszönő imát, és az óvónők azt mondják, hogy azt már szinte végig énekli, habár itthon nem hajlandó elénekelni. Ha jönnek hozzánk gyerekek játszani, akkor is próbál velük olaszul kommunikálni, és csak néha mond pár angol szót, ha nem tudja az olasz megfelelőjét. Magyarul már nem nagyon beszél hozzájuk, talán most kezdi érteni, hogy ez csak a mi nyelvünk, angolul viszont hall engem is a gyerekekhez beszélni, mert néhányuk egyben a tanítványom is. Gyakran beszélek angolul a férjemhez is Samuel előtt, hogy minél kevesebbet hallja tőlem az olaszt.
És persze Apa is egyre többet tanul magyarul. Így keletkeznek aztán néha vegyes mondatok, mint pl a címben szereplő,(Samu, dobjuk le a pókot a csúszdáról) vagy ami még gyakori tőle vacsora előtt, “Vieni Samu,dinner time e poi fürdünk.” ( Gyere Samu vacsora, aztán fürdünk.) 🙂
Ennyi gyorsan dióhéjban, aztán lassan, lassan utólérem magam és írok még bővebben a magyar ragozásáról, az angol mesés könyveiről amiket szinte már kívülről tud, és persze az Apával folytatott beszélgetéseiről.
