BabelBaby

A jelbeszédről

 

Aki látta a Vejedre ütök (Meet the Fockers) című filmet, az biztosan emlékszik a filmben szereplő kisbaba, és Robert de Niro jelbeszédes jelenetére.

Aki többet szeretne megtudni a témáról, katt ide: http://www.csaladinet.hu/hirek/csaladtervezes/babas_korszak/14576/baba_-_mama_jelbeszed

Nekem személyes tapasztalatom van még Angliából, ahol szemtanúja lehettem, ahogy egy 15 hónapos kislány jelbeszéddel kommunikál az édesanyjával. Nagyjából 30 jelet tudott akkor, ami aztán majdnem 100ra bővült. Nagyon hasznosnak tartom, mivel beszélni még nem tudott, így sírás helyett a jelek segítségével adta a szülei tudtára, hogy mit is szeretne.

Én vettem egy könyvet és abból tanítom Samuelt.

Először azt kellett eldöntenem, milyen nyelven használjuk a jeleket, angolul vagy magyarul. Végül a magyar mellett döntöttem, egyedül a ”finish” jelet mondom neki angolul, amit eredetileg az “all done”-ból módosítottam. Nem kötelező nagyon ragaszkodni az eredeti jelekhez, van aki saját maga készít újakat, én például már kicsit bánom, hogy a tejet nem módosítottam, ugyanis észrevettem, hogy itt amikor a gyerekeknek ciao ciao-t köszönnek, majdnem ugyan azt a mozdulatot használják.

Ez is olyan mint bármely nyelv abból a szempontból, hogy először érti és aztán használja. Mi nagyon korán kezdtük, talán még 1 hónapos sem volt amikor elkezdtem pár jelet beiktatni a mindennapjainkba  azért, hogy én is minél hamarabb hozzászokjak a használatukhoz. A szakemberek hat hónapos kor körültől ajánlják elkezdeni.

Az első jelek a ”tej”, ”pelus csere”, ”fürdünk” és ”alszunk” voltak. Aztán ehhez jöttek az ”eszünk”, ”víz”, ”megyünk sétálni”, ”olvasunk”, és a ”finish”-  ami több szituációra is jó;  már nem kér többet enni, vagy kész vagyunk a fürdéssel  az öltözködéssel vagy épp a pelenka cserével.

A tejet már elég korán értette, és az az amit azóta rendszeresen használ is, egyenlőre az evés helyett is  amikor ízlik neki valami és kér még. A finish-t szintén használja néha amikor már nem kér valamiből, de ez ritka, ugyanis elég jó evő, általában mindent megeszik amit a tányérjába teszek.

Persze ezeket a dolgokat már hallás után is megérti,egyenlőre főleg magyarul, viszont néha jól jön hogy beszéd nélkül is a tudtára adhatom mi fog történni, például éjjel amikor sírás nélkül ébred fel,és mutatom neki,hogy kicseréljük a pelust és kapsz tejet, így apát sem ébresztjük fel, és ő is hamarabb visszaalszik ha nem beszélek hozzá.

Most kezdjük bővíteni a jel-szókincsét, és az igazi boldogság számára akkor lesz majd amikor képes lesz valamit megmutatni nekem. Vannak pillanatok amikor már nagyon szeretne a tudtomra adni valamit, csak néz és mondja, hogy” öö daa” és olyankor annyira jó lenne tudni, vajon mit is szeretne mondani. Persze mindent jelbeszéddel sem fog tudni elmondani, de ha a séta során lát egy kutyát, és azt meg tudja nekem mutatni és én válaszolok neki, hogy igen, ott egy kutya, na az már hatalmas sikerélmény lesz számára.

Nőnap alkalmából kimentünk egyet pizzázni a barátnőkkel (hurrá!igen, van élet a gyerek után is  :)) és az egyik anyuka elég szkeptikusan fogadta, hogy Samuel jelbeszédet tanul. Szerinte emiatt később fog elkezdeni beszélni, mert lusta lesz,hisz elég ha elmutogatja mit akar. Nos  a hozzáértők szerint éppen az ellenkezője igaz, a jelbeszéddel kommunikáló gyerekeknek nagyobb szókincsük lesz,és korábban kezdenek el beszélni. Erről itt találtam egy angol nyelvű oldalt, és egy édes kis videó is van hozzá. http://http://www.babysignlanguage.com/

Az pedig, hogy ki mikor kezd el beszélni amúgyis gyerekenként változik. Volt olyan három éves kisfiúm az oviban aki nem tanult jelbeszédet, sem egy másik nyelvet otthon, mégsem mondott hónapokig pár szónál többet.Ezen szerintem nem is kell nagyon izgulni, majd behozza a lemaradást. A fent említett kisfiú öt évesen már annyit beszélt, hogy alig lehetett leállítani. 🙂

Van aki nevet rajtunk, és viccnek veszi, ennek ellenére én meg vagyok győződve róla, hogy egy nagyon hatékony kommunikációs módszer.

Többnyelvű gyerekek

A többnyelvűségről találtam itt- http://www.csaladinet.hu/index.php?module=news&target=article&type=szulok&category=20&id=1492  egy  rövid, velős összefoglalót, idézek belőle pár sort.

A babák első hónapjaikban a világon előforduló összes hangzót képesek megkülönböztetni és néhány hónap múlva kiejteni. Ezt nevezzük univerzális nyelvtudásnak (angolul Universal Grammar – UG). Kutatói tézisek szerint, megfelelő feltételek biztosításával bármely kisbaba képes lenne könnyedén elsajátítani akár öt nyelvet is! Három éves korukra viszont odáig jutnak, hogy a hangzók köre leszűkül a saját anyanyelvük hangkészletére, és csak nehézségek árán tudják megtanulni az idegen nyelvek különleges hangjait.

A kutatások tehát azt bizonyítják, hogy a kisgyermekek a legjobb nyelvtanulók. Azok a gyermekek, akik egészen fiatal korban kezdenek el egy új nyelvet tanulni, könnyebben sajátítják el a helyes kiejtést és kevésbé gátlásosak.”

Ma már tudjuk, a két vagy többnyelvűség jó dolog. Gyakran halljuk, a gyerekek agya szivacsból van, játszva (mindkét értelemben) tanulnak nyelveket, viszont azt már kevesebben tudják, hogy mindez  nagyrészt a szülő, vagy szülők kemény, kitartó munkájának köszönhető.

Kicsit könnyebb dolguk azoknak a szülőknek van akik azonos  nyelvet beszélnek, és a második nyelv az ország nyelve ahol élnek. Vegyes házasságokban viszont már nehezebb a helyzet, de itt is több variáció létezik.

Vegyünk pár példát:

  1. Anya magyar, apa angol – Angliában élnek. Sokat kell azon dolgoznia az anyának, ha azt szeretné, hogy gyermeke tökéletesen megtanuljon beszélni, írni és olvasni is magyarul, főleg ha korán visszamegy dolgozni, így kevesebb időt tudnak kettesben együtt tölteni. Az apának itt könnyebb dolga van, hiszen a gyermek a környezetének köszönhetően hallja az angolt reggeltől estig.
  2. Anya magyar, apa angol – Franciaországban élnek. Itt már az apának is külön időt kell szánnia arra , hogy a gyermeke megtanulja az angolt. A franciát majd az oviban, iskolában tanulja meg rendesen.
  3. Anya magyar, apa német – Olaszországban élnek, viszont a közös nyelvük az angol. Igen, ilyen is van és nem is ritka, és kitartó mukával a gyerek mind a négy nyelvet beszélni fogja!

Vannak még ennél kacifántosabb szituációk is, de ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gyerek nem fog csak úgy magától több nyelven elkezdeni beszélni. Rengeteg időt, energiát és kitartást igényel, viszont a hatalmas sikerélmény amikor majd lazán váltogat a két vagy több nyelv között csemeténk, mind ezért kárpótol.

Sok szakértő az egy személy-egy nyelv (angol:opol /one person – one language/) módszert ajánlja, tehát, hogy ugyanaz a személy mindig csak ugyanazt a nyelvet használja a gyerekkel. Én ezt nem tartom kötelezőnek, és gyakran kivitelezhetőnek sem. A mi esetünkben én nagyrészt magyarul és angolul beszélek a kisfiamhoz, ( a módszeremről majd egy következő bejegyzésben írok bővebben) de néha becsúszik egy kis olasz is. Azt természetesen tudja (vagy legalábbis tudni fogja), hogy anya ért és  beszél is olaszul, hiszen apával azon a nyelven kommunikál. Hozzá azonban csak ritkán szólok olaszul, de néha muszáj. Idős néni a parkban cukorkát ad Samuel kezébe. Természetesen az udvariasság  végett olaszul mondom a kisfiamnak, ’mond a néninek,köszönöm’, annak ellenére, hogy még nem beszél és a cukorkát sem ő fogja megenni. (Na de ezt már nem fogjuk megmondani a néninek, nehogy visszakérje!) 🙂

Sőt ma már nem kell külföldön élni, sem vegyesházasságban ahhoz, hogy egy idegen nyelvet átadjunk a gyermekünknek, egyre több két vagy több nyelven beszélő anya tanítja gyermekét egyedül  Magyarországon. Erről itt olvashatsz. http://www.nyelvbirodalom.hu/cikkek/375-egy-anya-ket-nyelv-interju-ban-annamarival

Bármilyen módszert is alkalmazzunk, ha az eredmény ugyanaz, vagyis hogy a gyermekünk képes idegen nyelven vagy nyelveken kommunikálni, akkor már jól csináltuk, és később nagyon hálás lesz ezért a tudásért.

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!