Aki látta a Vejedre ütök (Meet the Fockers) című filmet, az biztosan emlékszik a filmben szereplő kisbaba, és Robert de Niro jelbeszédes jelenetére.
Aki többet szeretne megtudni a témáról, katt ide: http://www.csaladinet.hu/hirek/csaladtervezes/babas_korszak/14576/baba_-_mama_jelbeszed
Nekem személyes tapasztalatom van még Angliából, ahol szemtanúja lehettem, ahogy egy 15 hónapos kislány jelbeszéddel kommunikál az édesanyjával. Nagyjából 30 jelet tudott akkor, ami aztán majdnem 100ra bővült. Nagyon hasznosnak tartom, mivel beszélni még nem tudott, így sírás helyett a jelek segítségével adta a szülei tudtára, hogy mit is szeretne.
Én vettem egy könyvet és abból tanítom Samuelt. 
Először azt kellett eldöntenem, milyen nyelven használjuk a jeleket, angolul vagy magyarul. Végül a magyar mellett döntöttem, egyedül a ”finish” jelet mondom neki angolul, amit eredetileg az “all done”-ból módosítottam. Nem kötelező nagyon ragaszkodni az eredeti jelekhez, van aki saját maga készít újakat, én például már kicsit bánom, hogy a tejet nem módosítottam, ugyanis észrevettem, hogy itt amikor a gyerekeknek ciao ciao-t köszönnek, majdnem ugyan azt a mozdulatot használják.
Ez is olyan mint bármely nyelv abból a szempontból, hogy először érti és aztán használja. Mi nagyon korán kezdtük, talán még 1 hónapos sem volt amikor elkezdtem pár jelet beiktatni a mindennapjainkba azért, hogy én is minél hamarabb hozzászokjak a használatukhoz. A szakemberek hat hónapos kor körültől ajánlják elkezdeni.
Az első jelek a ”tej”, ”pelus csere”, ”fürdünk” és ”alszunk” voltak. Aztán ehhez jöttek az ”eszünk”, ”víz”, ”megyünk sétálni”, ”olvasunk”, és a ”finish”- ami több szituációra is jó; már nem kér többet enni, vagy kész vagyunk a fürdéssel az öltözködéssel vagy épp a pelenka cserével.
A tejet már elég korán értette, és az az amit azóta rendszeresen használ is, egyenlőre az evés helyett is amikor ízlik neki valami és kér még. A finish-t szintén használja néha amikor már nem kér valamiből, de ez ritka, ugyanis elég jó evő, általában mindent megeszik amit a tányérjába teszek. 
Persze ezeket a dolgokat már hallás után is megérti,egyenlőre főleg magyarul, viszont néha jól jön hogy beszéd nélkül is a tudtára adhatom mi fog történni, például éjjel amikor sírás nélkül ébred fel,és mutatom neki,hogy kicseréljük a pelust és kapsz tejet, így apát sem ébresztjük fel, és ő is hamarabb visszaalszik ha nem beszélek hozzá.
Most kezdjük bővíteni a jel-szókincsét, és az igazi boldogság számára akkor lesz majd amikor képes lesz valamit megmutatni nekem. Vannak pillanatok amikor már nagyon szeretne a tudtomra adni valamit, csak néz és mondja, hogy” öö daa” és olyankor annyira jó lenne tudni, vajon mit is szeretne mondani. Persze mindent jelbeszéddel sem fog tudni elmondani, de ha a séta során lát egy kutyát, és azt meg tudja nekem mutatni és én válaszolok neki, hogy igen, ott egy kutya, na az már hatalmas sikerélmény lesz számára.
Nőnap alkalmából kimentünk egyet pizzázni a barátnőkkel (hurrá!igen, van élet a gyerek után is :)) és az egyik anyuka elég szkeptikusan fogadta, hogy Samuel jelbeszédet tanul. Szerinte emiatt később fog elkezdeni beszélni, mert lusta lesz,hisz elég ha elmutogatja mit akar. Nos a hozzáértők szerint éppen az ellenkezője igaz, a jelbeszéddel kommunikáló gyerekeknek nagyobb szókincsük lesz,és korábban kezdenek el beszélni. Erről itt találtam egy angol nyelvű oldalt, és egy édes kis videó is van hozzá. http://http://www.babysignlanguage.com/
Az pedig, hogy ki mikor kezd el beszélni amúgyis gyerekenként változik. Volt olyan három éves kisfiúm az oviban aki nem tanult jelbeszédet, sem egy másik nyelvet otthon, mégsem mondott hónapokig pár szónál többet.Ezen szerintem nem is kell nagyon izgulni, majd behozza a lemaradást. A fent említett kisfiú öt évesen már annyit beszélt, hogy alig lehetett leállítani. 🙂
Van aki nevet rajtunk, és viccnek veszi, ennek ellenére én meg vagyok győződve róla, hogy egy nagyon hatékony kommunikációs módszer.
