megszülettem
A kezdetek….
Július 30.-án volt Magyarországon az esküvőnk, augusztus 16.-án Olaszországban. Augusztus 12.-én jött meg a vérvételi eredmény, hogy terhes vagyok, így úgy döntöttünk, az itteni esküvőn jelentjük be a nagy hírt a rokonoknak, barátoknak. Elég nagy meglepetést okoztunk. Főleg a főnökömnek! 🙂
Nagyon nyugodt és szép terhességem volt, nem voltam rosszul, sosem hánytam, az elején volt egy-két illat ami zavart, és kicsit vas ìzű a szám, de ezen kivül tényleg minden a legnagyobb rendben zajlott. A 18. hét körül még egy több repülős “nászút félét” is bevállaltunk. A környezetemben persze többen aggódtak, mivel vegetárianus vagyok lassan 25 éve, hogy nem fog rendesen fejlődni a baba, ráadásul a nőgyógyászom,aki a 9 hónapban végig kísért, minden alkalommal elmondta, hogy a tésztakat,pizzát,kenyeret felejtsem el, sovány hús, hal és saláta legyen a menü. Ennek ellenére nálunk megvolt a napi 100gr spaghetti, tortellini meg penne (elvégre Olaszországban vagyunk :)) pizzázni rendszeresen kijártunk a barátokkal és a süteményeket is gyártottam heti rendszerességgel. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt , diót, mandulát ettem, 12 kg jött rám a 9. hónap végére. Az oviba a 7. hónapig bejártam dolgozni, itthon pedig az utolsó hétig voltak óráim.
Április 17.re voltam kiírva Samuellel.
13.-án (pèntek volt!!!) nálunk vacsorázott anyósom és a sógornőm, akik megnyugtattak, hogy biztos 1-2 héttel később jön a baba, mert még nagyon “fent van a hasam”.
Amint becsuktuk mögöttük az ajtót, éreztem valamit. Nem volt fájdalmas de ilyet a terhességem alatt még nem éreztem. Gondoltam ezek azok a bizonyos előfájások amiről olvastam. Mire összepakoltuk a konyhát, lezuhanyoztam és àgyba kerültem, még vagy négyszer éreztem ezt az “előfájást”, úgy kb 7-8 percenként. Férjem szólt, hogy biztos ami biztos hívjam fel a doktornőt, én meg nem igazán akartam ezzel zavarni este 11 fele, gondoltam majd emúlik, az igazi fájások tényleg fájni fognak és még a magzatvizem sem folyt el. Ő azonban győzködött, hogy azért van az orvos, hogy ha szükség van rá segítsen, így végül felhívtam. Éppen ő volt éjszakás ügyeletben abban a kisebb kórházban ahol szülni készültem, mondta hogy menjünk be, megvizsgál. Na akkor öltözzünk fel, bőröndök az autóba, biztos ami biztos alapon, és indulás.
A doktornőm megvizsgált és megnyugtatott hogy még nincs semmi, de ha már itt vagyunk, és hogy megnyugodjunk, maradhatunk éjszakára, aludjak nyugodtan,reggel mielőtt végez mégegyszer megvizsgál,de valószínű hazamehetek.
Nos akkor én nagyon hülyének éreztem magam, hogy bementünk teljesen feleslegesen, ráadásul a szobáért is fizetni kellett, mert egyedül nem akart bent hagyni a férjem, és amúgy is úgy beszéltük meg, hogy ha már van ez a lehetőség akkor az első egy-két éjszakát a szülést követően bent tölti velem ő is.
Lefeküdtünk, ő el is aludt rögtön, de nekem csaknem akartak elmúlni ezek az “előfájások”. Nem igazán tudtam elaludni, néztem a TV-t, még mindig kicsit mérgesen, hogy minek kellett bejönnünk, aztán fél 3 fele már 2-3 percenként jöttek és kicsit erősödtek is a görcsök, ezért felébresztettem a párom.
A nővérnek még nem akartam csöngetni, így még kb fél órát vártunk, 20 másodperc fájás aztán mintha elvágták volna, pár perc semmi. Amikor már biztosak voltunk benne hogy nem fogunk aludni mert nem múlnak hanem sűrűsödnek, hívtuk a nővért aki feltett CTG-re. Megkérdezte, hogy tényleg első gyerek-e, mert ennyire jól nem szokták viselni, aztán bekísért a vizsgálóba ahol a doktornőm kicsit meglepődve közölte velem, hogy elfolyatja a magzatvizemet és aztán megyünk le a szülőszobába szülni.
Férjem értetlenül bámult mikor szóltak neki, hogy hozza a gyerek holmijait, igazából fel sem fogta mi törtenik. A 9 hónap alatt végig azt mondta, hogy valószínű nem fog aktívan részt venni a szülésen, mert nem hiszi hogy kibírja-Ő!!hah-és akkor most mi is van?
A magzatvíz elfolyatása után lementünk a szülőszobába, ahol még mindig viccelődtem a doktornővel, hogy ha ez ilyen, akkor keszüljön mert azonnal szeretnék még négyet, a férjem meg csak fogta a kezem és azt ismételgette, hogy “én sokkal rosszabbra számítottam”.-megint Ő-hah!! 🙂 . Felfeküdtem a szülőágyra, aztán elkezdődtek a tolófájások, ami nem mondom hogy nem fájt, de egyáltalán nem volt az az elviselhetetlen,jajistenemnembíromkisohatöbbé, amiket hallottam, olvastam korábban. Férjem fogta a fejemet, a doktornő meg mondta,hogy kb még négy és meglesz, és tényleg, szombat hajnal 5.32kor megszületett a mi kis gyönyörű Samuelünk. Azonnal rámfektették úgy fél percre, aztán köldökzsinór vágás, és az újdonsült apukával együtt elvitték megfürdetni és megvizsgálni.
A vicces része itt jön a történetnek. Férjem korábban gyorsan küldött egy sms-t a hugának, hogy bent vagyunk a kórházban de nem kell sietni, minden renden. Én már a hordágyon feküdtem, várva hogy felvigyenek a szobámba, amikor odaértek. Anyósom rögtön odafutott hozzám, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz, én meg nagy vigyorogva mondom neki, hogy hallja hogy sír? Ő meg: valaki most szült? Igen, én. Micsoda??-kérdezi hitetlenkedve és majdnem lerántja rólam a lepedőt, hogy megnézze a hasamat. Beletelt fél percbe mire elhitte és felfogta. Aztán persze gratulált. 🙂
Szinte az egész szombatot átaludta a baba, én pedig fogadtam a soha nem szűnő látogatók hadát. Itt nem veszik szigorúan a látogatási időt, az anyósom például szinte egész nap ott maradt velünk. Éjszaka persze szinte semmit nem aludt Samuel, ami azt jelentette, hogy már a második éjszakánkat töltöttük ébren. Vasárnap reggel aztán hazaküldtem a férjemet kicsit aludni, én pedig átköltöztem egy másik szobába három másik újdonsült anyukához. A pici egyébként végig velem volt a szobában, csak reggelente vitték el megmosdatni és átöltözteni. Hétfőn délelőtt aztán vègre -már hármasban- hazamehettünk.
második napom
Azóta rengetegszer végig gondoltam azt a pár órát, tényleg az egyik legfantasztikusabb dolog a világon,és ha még négyet nem is,:) de egy vagy két babát szeretnénk még bevállalni. Hihetetlen gyorsasággal és lazasággal született a kisfiam, ilyen szülésélményt kívánok mindenkinek.
